BUFF 2025 – Igazságos a futás?
Igazságos a futás?
Az utóbbi hónapokban gyakran elgondolkodtam azon, vajon igazságos-e a futás. Hetente edzek, erősítek, hengerezek, nyújtok. Mindez rengeteg energiát és időt emészt fel
Hetente edzek, erősítek, hengerezek, nyújtok. Mindez rengeteg energiát és időt emészt fel. Havonta kétszer igyekszem eljutni masszázsra – nem a „simogatós” fajtára –, és 2–3 alkalommal sportrehabra is, Ágó Renához, aki mindig rendbe teszi, amit edzéseim során „szétbarmolok”.
Az általa előírt feladatokat rendszeresen végzem, hiszen csak így tudok fájdalom nélkül futócipőt húzni.
A regenerációt minden ismert módon próbálom támogatni – vitaminokkal, étrend-kiegészítőkkel, Bemer-terápiával. Még leírni is hosszú. És közben látom azokat az amatőr futókat, akik alig nyújtanak, néha erősítenek, mégis úgy futnak, mintha erre születtek volna. Hol itt az igazság?
A hivatás és a szenvedély határán
Tudom, hogy a testem korlátait nagyrészt a hivatásom is meghatározza. Szülésznő vagyok, ez a munkám, a szenvedélyem. De amíg rendszeresen viszek éjszakai műszakokat, nem várhatom el a testemtől, hogy úgy regenerálódjon, mint kellene. Sokszor érzem igazságtalannak, hogy a hivatásom és a hobbim nem fér meg teljes harmóniában. De a tények makacs dolgok: ez van. Marad a szorgalom, az alázat és az elfogadás.
A futás igazságossága – ami mindenért kárpótol
És aztán mindig jön egy pillanat, amikor mindenért kárpótol a futás. Mert amikor sikerül, az a földöntúli boldogság semmivel sem pótolható. A futás végül mindig bebizonyítja, hogy igenis igazságos – a beletett munka meghozza a gyümölcsét.
Balatonfüred, 2025. szeptember 27. – életem első igazi edzőversenye
A BUFF 2025-ön nem az volt a célom, hogy kihozzam magamból a maximumot, hanem hogy kontrolláltan, ésszel fussak hat órán át, úgy, hogy a következő hetekben is tudjak érdemi munkát végezni. Sokan őrültnek tartottak, amiért egy 900 méteres pályán vállaltam a körözést, de valahogy éreztem, hogy ez nekem való. És igazam lett – imádtam minden percét!
A verseny előtt próbáltam nem stresszelni, bár egy költözés közepén nem volt könnyű. Az utolsó napokban persze jött a szokásos „beteg leszek” pánik, de a párom, Norbi türelme, és Nándi, az edzőm megnyugtató szavai sokat segítettek. A rajt reggel 9-kor volt a balatonfüredi kempingben, napsütésben, idilli zöld környezetben. Családias hangulat, rengeteg kedves futó, akik közül sokan 12 vagy 24 órára neveztek.
A pálya rövidsége számomra megnyugtató volt – max. öt percenként találkozhattam Norbival, és mindig ott volt valaki, aki szurkolt. Ez a biztonságérzet nekem aranyat ért. Egyedül az órám merülése hozott némi izgalmat: három és fél óra után jelzett, hogy 10% alatt van… Norbi szerencsére kisegített a saját órájával, és a pánik pillanatai után újra elkapott a „flow”.
Tanulság és hála
A futás végig jó érzéssel telt, a családom meglepetésszerű érkezése pedig akkora energiát adott, hogy vissza kellett fognom magam. A verseny után, amikor megszólalt a kürt, könnyekkel küzdöttem – végre büszke voltam magamra. Holtpont nélkül, hiszti nélkül futottam le a hat órát.
Ekkor értettem meg igazán: a futás mégis igazságos. Lehet, hogy nem mindig látod azonnal az eredményét, de a kitartás és a belefektetett munka előbb-utóbb visszatér hozzád.
Most, hogy megtapasztaltam ezt, tudom: folytatom. Október végén újra rajthoz állok – és már alig várom.
Köszönjük Esztinek, hogy megosztotta velünk inspiráló történetét! A Nádor Dental csapata büszkén támogatja elhivatottságát és kitartását – mind a pályán, mind az életben.
+36703723000